Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Falfestés

2015.04.22

igy-keszult.jpg

https://martadesign.eoldal.hu/fenykepek/lakas--otthon/gyerekszoba/igy-keszult_k.-.html

  Először kiválasztottam a netről néhány mesefigura képét, melyet le is mentettem. Kértem kölcsön projektort. A falra vetítettem a képeket egymás után, gondosan beállítva, hogy melyik figura hová kerüljön és mekkora legyen, majd ceruzával felrajzoltam a körvonalakat a falra a kivetített kép alapján. Ezután következett a festés. Hosszú idő volt, történetesen 1 hónapig, minden hétvégén festettem, és néha hétköznap délutánonként is. Kismamaként, nagy pocakkal - nem volt egyszerű. Fárasztó a karomat mindig emelve tartani, és precízen húzni a vonalakat az ecsetkével. De nem rohanok!

  A festék, amit vettünk hozzá: Trilak aquakolor színezőpaszta és festék. Nem reklámozni akarok, egészen biztosan van más márka is. Mi ezt használtuk. Vettünk alapszíneket, amik nagyrészt előfordultak a figurák színeiben, illetve ezekből kevertünk sima fehér diszperziós falfestéket, hogy világosítsunk, ha arra volt szükség. (Mivel egyébként is le lett az egész szoba festve fehérre, tisztasági festés miatt, így maradt is fehér.) Nagyon vékony, kis ecseteket használtam. Először csak a kontúrokat festettem mindig. A fekete kontúrokat mindig ugyanazzal a vékony, hosszabb szálú ecsettel. Méghozzá nem szőr, hanem műanyag/szilikon ecsettel. A szőr ecsetet is próbáltam, rettentően szöszölt. Mivel jobb kezes vagyok, jobbról balra haladtam, hogy a kezemmel el ne maszatoljam a frissen festett részeket. Aztán hagytam száradni. Majd jött a színezés. Margarinos vagy kínai kajás kis műanyag dobozban tökéletesen megfelelő, hogy kikeverjük a szükséges színt. Ez járt némi macerával helyenként, főleg a lila, narancssárga, rózsaszín esetében... A férjem sokat segített, hogy megtaláljuk a helyes színeket. Sikerült. Nagyjából. :) Volt olyan szín, amit két rétegben vittem fel. Amikor az első réteget felvittem, hagytam száradni, majd megláttam, hogy kell-e még egy réteg, vagy elég az egy is. A színezésnél praktikus a kis ferde lapos/legyező ecset, mert a kontúroknál könnyebb a vonalon belül maradni. Így sem sikerült mindig. De semmi vész! A szín száradása után újra kontúroztam. Elég sok elbaltázott részletet ki tudtam így javítani, már nem is látszik, hogy hol mentem ki a vonalból. Összességében simán bevállalnám újra, mert nagyon jó érzés volt, hogy ÉN festem fel a gyermekem falára a figurákat, melyek a gyermekkorára emlékeztetik majd. Sokkal személyesebb és egyedibb, mint a falmatrica a boltból. Szerintem. Szó se róla, van vele meló bőven, de megéri! A legnehezebben a zsiráf ment, mert azt hagytam a végére, és akkor már nagy volt a pocakom, nehezen tudtam a földön kucorogni, hogy a lábakat, patákat tudjam festeni, nem igazán fértem hozzá. De csak kész lett az is! :) Most már csak be kell jelölgetni, hogy mikor mekkora a kisfiam.

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>